Decsi György: Szerelmesvers
Verset írok az arcodra
1 028 cikk
Verset írok az arcodra
fölém hajolsz, föléd hajlok, a testem vagy, a tested vagyok, a felkelő nap fényében szemed rám köszön, ölelj magadba...
Richie-nek és Liliannek már borzasztóan elege volt. Eddig semmi érdemlegeset nem találtak és a fánkokat is mind befalták már. Lilian próbált emlékezni. Richie-re nézett, akin látszott, hogy majd leragad a szeme az…
nbsp;nbsp;nbsp;nbsp;nbsp;Végül csak másnap délben indultak el a városból, illetve - ahogy David nevezte, látván a báró hozzáállását, a "rejtekhelyükről". Miután Umps megetette és befogta a lovakat, két egészséges, jól…
Simeonon egyre inkább úrrá lett az aggódás és a félelem. Túl nagy volt a felelősség súlya. Simeon túlontúl ifjú volt még ekkora teherhez. Már régen a maga útját járta, mert tanítómesterei tanácstalanul állottak előtte…
David minden figyelmét a kezében tartott pipára és annak működtetésére összpontosította. A báró atyaian figyelte, ami Davidet feszélyezte egy kicsit. A köhögést eddig - mint viszonylag aktív dohányosnak - sikerült…
David Kolonc fültövét vakargatva várta, hogy teljen az idő. Valamelyik Konrad Lorenz könyvben olvasta, hogy egy kutyának megalázó, ha a fejét simogatják, kivéve, ha a gazdája teszi, így aztán a dögönyözés közben ehhez…
Davidben egyre jobban érlelődött egy dühvel és haraggal, szomorúsággal és komorsággal telített érzéshullám, mely kitörni készült, mint kiáltás, villám az éjszakában. Kapitális barom vagyok - gondolta. David tehát…
Richie mélán és álmosan lapozgatta a fotóalbumot, mely főleg polaroid képekből állt, és gyerkőcök voltak rajta. Kislány egészen pici kisfiúval és maszatos arccal kantáros rövidnadrágban.
Lilian berakta a kétliteres, zöld 7up palackot és a két, kissé émelyítően édes cukormázas és lekváros fánkokkal teli papírzacskót a farmeranyagból készült hátizsákjába.
Simeon az üres tányért kocogtatta az ujjaival. Cselekvésképtelen volt. Nem, nem adta föl. Inkább csak pihenőt tartott. Meg akarta találni Davidet, ha törik, ha szakad. Emlékezett az első Járkálásaira.
David unottan és kötelességtudóan - szinte öntudatlanul - szürcsölte ki a mívesen díszített ezüstszínű tálkából a pikáns, vöröses színű mártást, majd visszafojtott egy böfögést. Ahogy körültekintett, látszólag…
David már percek óta ült a hideg kövön a kobalkot szorongatva és a zöldesen világító falat bámulva bamba tekintettel, mikor rátört a klausztrofóbia. Úgy érezte, menten megfullad, ha nem jut ki innen. Mint egy eszement…
Richie Sanders bambán bámult a thonetasztalkán pihenő almazöld telefonra. Csúnyának találta, de nem tudatosította magában ezt az érzést. Mellette egy kopottas, sötétpiros telefonkönyv feküdt. Nagymamáé, mint itt majdnem…
És most? Hogyan tovább? David tanácstalanul ücsörgött a padlón. Nem tudta, mit tegyen. Először a legprimitívebb megoldás jutott az eszébe. Már természetesen az után a legprimitívebb, hogy egyszerűen itt hagyja ezt az…
Simeon szájához emelte az egyszerű, fából faragott kanalat. Szürcsölt egy jóízűt a pépes állagú kásából. Miközben a tálat jobbjában tartotta, baljával egyszerre védekező és fázós mozdulattal megdörzsölte a jobb oldalát…
David nem tudta fölfogni, mitől van ilyen jókedve. Meglehetősen indokolatlannak tűnt, de már szinte hozzászokott irracionálisan működő agya produkcióihoz - ahogy ő maga nevezte. Persze David agya igazából nem volt…
Meleg volt. Nem forróság, csupán mindent körülölelő meleg. Olyan volt, mikor egy óriási decemberi hócsata után jéggé dermedt ujjakkal bemászik az ember a kádba. Érzi a fenyőhabfürdő illatát, s lassan elárasztja a meleg…
David „kölyökkorában” (ahogy ő szokta mondani) mindig utálta, és tanácstalanul állt azelőtt a kérdés előtt, hogy szereti-e az iskolát. Márpedig ez jó esetben hetente legalább egyszer előkerült, de inkább többször.
Mikor Richie benyomta a csöngőt David lakásának ajtajánál, meglepve tapasztalta, hogy csöngetés helyett zenét hall belülről. Méghozzá jó hangosan.
Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.