Sonkoly Éva: Megtaláltalak
Nagy dolog manapság a fagyos pokolban hinni, hogy aki ott maradt el sem veszett
1 028 cikk
Nagy dolog manapság a fagyos pokolban hinni, hogy aki ott maradt el sem veszett
Nyakunk köré lasszót dob s leránt éjszakai ágyunkra az álom. Fölöttünk megrian, s mélyen megreped a csönd.
Jég-abroncsa átölel a télnek. Tetteim kezemben hordom, mint akik bátrak -
Ezer karral átölelve szoríts magadhoz!
Daloló úri gőggel öltél, dübörögve zúgott az erő szívedben; kapzsi rút gyászistent gyűlöltél, fölemelt fejjel, korbáccsal a kezedben.
valami korcs vagy zsenge hit talán még megbizserget itt.
Húsvét múlt el éppen, a pirosló kedd szebb szerdát remélt s mégis csütörtököt mondott
Völgyben a ködtakaró Szunnyad a hajnali tó
nem találok oly kimondatlan rímre ami kifejtené belsejét, vagy fordítva, szétfeszítené azt ordítva
Ez majdnem olyan, mint a hópehely. Van és nincs.
kedvem hóval betakarta a fázós reggel
Ülünk ketten a magányban, Én itt töltöm időmet, Te szívem valamely zugában Gyújtogatsz...
Régen jobbágy nem szólhatott úrilányhoz, Deresre húzták, ha azt mondta, szeretem!
Nem dáridózhatok, hiszen fáj itt benn, bordám alatt vonaglón döng a vészfék; hogy fellázadsz-e szenvedéseidben, vagy rád ott is letipró csüggedés lép.
Mi régen sorsod volt, még mindig az, hiszen a kor követni képtelen; mikor leroskad elvész az igaz, és a dohos büróban hála nem terem.
Nézted ahogy a híd megremeg, ahogy már a kegyes őszi dél dorombol; ahogy a hasábfák döngenek, miközben dobálják őket a vagonból.
csak zúdult áramlott a hó a hegytetőkről völgyek ölén leszaladt
Suhog, zizeg reccsen a színes avar minden lépés után
Úgy énekelj, kismadár, hogy felsüssön a nap-
mint a hópehely. Van és nincs.
Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.