Emberke: Volt egy hang...
Volt egy hang, egy gondolat Szívhez szólon símogat. Volt egy szem, egy tekintet: Örökre megégetett.
1 028 cikk
Volt egy hang, egy gondolat Szívhez szólon símogat. Volt egy szem, egy tekintet: Örökre megégetett.
Amikor először láttalak Téged Csillag-szemed ragyogva égett Pedig csak kép volt – de maga a gyönyör Mi minden férfit elfog és gyötör
Szédülök Néha felvillan előttem csillogó szemed Félek Hátam mögött Cupido harsányan felnevet
Lágy volt, lágy s mégis égető Váratlan jött, s én remegő Vággyal néztem szemedbe. Puha arcod kezembe vettem Égő szemem szemedre vetettem A hangod neked is elakadt
Eltelik egy perc, eltelik kettő Aggódom Pedig türelemmel áldott meg a Teremtő Merre vagy?
Kutató kezem kezed keresi Esendő csókom csókod követi Dehogy engedlek! ne is kérjed! Vágyam erejét, ugye, megérzed?
Az vagy nekem, ami a szél Vigasztalás, hűs tenyér [...] Az vagy nekem, ami a vér Két test, hogyha összeér...
... Becsapott engem a boy-szolgálat Küldtem rózsát, tucatnyi szálat Hatot, sárgát, tündöklő szemednek Hatot, fehéret, nyíló szívednek.
Nem tudom, hogyan szólítsam a szelet Nyáron simogat, télen elveszejt. Hűsíti homlokod, netán megfagyaszt S ha elfutsz előle - hát utánad szalad.
Árnyék vagy, a napsütésben, tűz vagy, a hideg télben. Sziget vagy, az óceánban, hang vagy, a hallgatásban.
Álmodj igazra váló meséket Álmodj barátot, melletted állót Álmodj hű társat, el sose válót Álmodj magadnak igazi otthont
Jól esik, ha rám csodálsz Jól esik, ha szépnek látsz Jól esik, ha hozzám érsz Jól esik a gyengéd kéz
Fényképed hívogató csillagútján át este hozzád szökhetek
Néha szeretném megölelni az egész világot Mint egy rózsacsokrot. De valahányszor kitárom két karom, A tüskék véresre marják szívemet
Eső - fiúk hullanak Kis patakba ugranak Hableányok kergetőznek Párát szórnak a mezőnek. Odébb szőlő imbolyog Biztos, megint bort ivott!
Mesét hallott kis nyusziról Fürge lépte hogy szaladt! Máskor meg a hableánnyal Táncot járt a kis patak...
Hűvösödik az ölelésed. Szemed bogarán eljövő nagy havazások végtelen fehérsége feldereng. Néhány hangból csonttá fagyott csend most minden kimondott szavad.
Kifordult világ lóg drótkötéleken sarkaiban pókhálók, s ocsmány fellegek hiába gondolok múltra, s precíz, tervezett jövőre mindig fáradt szemem zárt utat kutat, elég, elmegyek.
Juditnak Széthasítottál mindent miközben szeretet adtál én csak álltam melletted, mint elítélt a falnál. Szememen kendő...
Csak egyszer szerettem forrón, égetőn kősziklát egy hegytetőn csak egyetlenegyszer. Soha nem jutott eszembe mi lesz, ha nem szeret?...
Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.