Székács László: Játék nagyoknak
de csak magunknak, mindig, de másoknak más, mindig, és sohasem ugyanaz, mindig,
1 028 cikk
de csak magunknak, mindig, de másoknak más, mindig, és sohasem ugyanaz, mindig,
Én a tükör vagyok (vagy talán az arcom tükör). Akik belém lesnek, azt látják, amilyennek én látom őket. Ámde megfordítva az oldalakat, mert kissé álságos vagyok.
Költészetem: fehér rózsák. Kóstolatlan ereimben: bor.
És láttam az ördögöt virrasztani Haldokló gyertyaláng felett
szekrénybe rejteném megenné a moly
Este volt, sötét este, csak mentem úgy a végtelenbe.
Lám, meghal a nagy király is, Ellobbannak iskoláink, mint a fáklya; Mostantól még az Isten is kitagadott átok
arcodra mosoly hajadba csillámló tavaszi nap
alszom nem létező öledben rámmosolyoghatnál
Te lerántod a fátylat minden szépítő cicomáról, előtted állok a semmibe vetkezve csupaszon
fél az ütközésektől
- Elveszített verssorok.
Hozzád húz a szívem, Neked szól a dal. Tőled forr a vérem, Vigyél magaddal!
Leteszem a ruhám. Hagyom, hogy a párna hűvöse zakatoló gondolataimat is lecsendesítse.
Talpam alatt vizes hó van, locsog ahogy lépkedek. Nemrég szép volt, tiszta, fehér mára a sár lepte meg.
Minden szál, minden másodperc - mondtad - veled olyan muris!
(The Cure: Apart c. szám fordítása)
Nézd a holdat én is nézem
leszaggat rólad minden ál-ruhát, papról, szentekről százezer csuhát; a pőre test marad, szent ereklye
hörögve, mint gyilkos, már rég nem éhes. elégedett kutya.
Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.