Pupillámon fekete csend.
Szívem betöretlen vadló.
Költészetem: fehér rózsák.
Kóstolatlan ereimben: bor.
Egy-egy sor tökéletes mágia.
Olykor pár dörgedelmes szó.
Félszeg, mondhatni gyáva
Szív; vagy túl bátor, nagyzoló?
Mindhiába peng a csend itt.
A vágyak vesztegzár alatt.
Homokszínű suttogások közt
Kővé vált a mosoly - és az ajak.
Banális versszakok kopognak.
Borzongtatóak is néha talán...
Egyre megy most már minden?
Lehetne biztos is, ami talány...
Költészetem: fehér rózsák. Kóstolatlan ereimben: bor.
Tetszett a cikk?



