leszaggat rólad minden ál-ruhát, papról, szentekről százezer csuhát; a pőre test marad, szent ereklye

Csonka kő vagyok, mely repül;
Alattam zúgó nádasok dalolnak
nékem fázós búcsúdalt.
Leszek holtomban malomkő,
fenséges élet-feletti istennő,
de addig csak csonka kő.

Csonka kő vagyok, mely leszaggat
rólad minden ál-ruhát, papról,
szentekről százezer csuhát;
a pőre test marad, szent
ereklye; de a pőre lélek -
semmit borító iszapkéreg.

Csonka kő vagyok, mely újból
ölelni vágy, de nem mint ócska
tárgy, hanem mint az erdő,
az anyaföld, a bíbor avar,
s a sok sírhant és kőkereszt,
Mely már rég senkit sem zavar.

Csonka kő vagyok, mely ütni vágy,
ablakot, kirakatot, embert, falat.
Egekben lakóktól származó vak
eszetlen vadság, légy hitem-
hogy az Isten képére alkotott
másból újra valóság legyen.

Nádasunk égő dala, vadlibák
hangörvénye ébreszt.
Autós életünk monoton zaja,
valóság halálba- kínzó dala.
Félek, féltelek; erdők, s népek
pusztulnak lángorkánban;
féltelek Téged, te erős és
gyenge, okos és ostoba,
távoli egyetlen, gyerek
és mostoha.

Takarjon inkább százszor
engem az avar és a porhanyós
örökké ölelni kész Anyaföld.
Az Élet legyen veled.
Hadd játsszam el, kérlek, én,
helyetted is a „csonka kőt.”
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.