Lám, meghal a nagy király is, Ellobbannak iskoláink, mint a fáklya; Mostantól még az Isten is kitagadott átok


/1/

Lehullt a hó, s megfakultak
Emlékeimben a szürke nyomok, elhalkultak
Varázsszóra a nagy tudorok, elvonultak
A hegyláncok, mint az évek.

Vizsgáztatták, s bevallotta
Bután, de igazul, mi szívét nyomta
Kérgesen s vadul, s mi letaposta
Cipője sarkán a szenvedélyt.

Lám, meghal a nagy király is,
Ellobbannak iskoláink, mint a fáklya;
Mostantól még az Isten is kitagadott átok:
Mostantól az álmotok magatok kell vigyázzátok.


/2/

Otrombán kéklik az ég, mintha szidná
Mennyei lakóját, mintha eltiporná
Szíveinkben a születő álmot, túlzóvá
Teszi életünkben az elmúlni akarást.

Nem hazudnak az Ideák, mi vagyunk hazugak,
Mint az égen rajban röpülő vadludak,
Visszük magunkkal a nyarat, urak
És szolgák közös értelmét.

Beöltözik nap mint nap tél-tavasz,
Sóhajt sóhajra, panaszra panaszt,
Az én lelkem is beöltözik, gyászbaborult átok,
Csak a szívemet, a szívemet ne gyalázzátok.


/3/


Otthon lettem magamban, mint az évek
Viharzása kapuink előtt, mint az ének
Feljajdulása hangomban, mi a fenének
Várom a pusztulást?

Mert a pusztulás oly színben tüntet fel engem,
Mint a mindig újjászületni kész ember,
Tojásait rakó főnixmadár s a tenger
Horizontján mint a hajnali Nap?

Elég lett volna egyszer meghalni,
Élni kéne tudni, s életben maradni,
S megtartani a lángot, mint az őrök,
Vigyázni az életet, mi szent és örök.

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.