Pihepuha lazaság ez az este.
Az éjszaka teste melegen ölel körül,
s valami nyugalom, valami lomha
fáradtság vesz rajtam erőt,
mintha minden izmom, csontom,
minden molekulám
egyszerre akarna elpihenni.
Leteszem a ruhám.
Hagyom, hogy a párna hűvöse
zakatoló gondolataimat is lecsendesítse.
Csak fekszem ernyedten,
szárnyaszegetten, mint valami
fészkére visszaszálló madár,
ki már ereje végén jár.
Fejem szárnyam alá rejtem,
s elfelejtem, hogy ez is csak
egy nap volt,
a többivel egyetemben.
Leteszem a ruhám. Hagyom, hogy a párna hűvöse zakatoló gondolataimat is lecsendesítse.
Tetszett a cikk?



