Varga Erzsi: Magázodó
Magánysugaram magán sarjasztom.
1 028 cikk
Magánysugaram magán sarjasztom.
Becsukott szemhéjaim mögött, bukfencezik az emlékezet.
(Részlet a Szenvedés lángja c. kötetéből) a gondtalanul csengő kacajt a hullámtéri csavargásokat a szaporátlan szamócaszedést
szavaiddal sohasem tolakodtál a lelkembe
Tekinteted messzeségbe téved Félve csillog, mint az óceán
Madarak zöme csengő hanggal, Üdvözöl és nem kérdezik, Ki vagyok? És hová tartok?
Most sötét van, nincsenek képek, A lelkemben sem laknak rondák se szépek!
Igaz, az álmomat: ének, vers, próza
tedd rám mancsodat
lényed iránti lehetetlen lelkesedés.
Elfeledett hangok... régen törölt képek... csak egy előre írt program, testemben a lélek.
Az idő folyton csak robog Perc csizmája lankadatlan kopog
kezemben a csésze üres már
Elfogytam: megfejtettél...?! Nem vagyok többé titok
"Legnagyobb cél itt e földi létben...” (Arany János)
de ne nyergelj te akármilyen lovat, asszony csak Pegazust, ha gazdátlan jön, én azt mondom
A hideg, zajos éjszakában, Más férfi ölelő karjában A te meleged keresem.
Zsibong a város, zajos a tér, Hangos a szív és lüktet az ér
Küzdj, amíg csak lehet, Ne reméld, éld az életed!
Mint ködbefúló hósipkás hegyormok, Úgy múlt el lassan, végre végetért.
Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.