Kérszigeti Edina: Kialvatlan közömbösség
A Napot betuszkoltam egy zsákba, koszos vizet löttyintettem az égre, és hallgatok.
1 028 cikk
A Napot betuszkoltam egy zsákba, koszos vizet löttyintettem az égre, és hallgatok.
létem illúziója közel a pokolhoz.
A csigalépcsők versenyt szeretkeznek árnyékuk terjed, egyszerre antik és proletár ez a pesti mediterrán.
Égi fény, aranykoronás király Nélküled minden hideg és sivár
ha kéred, nem kérdem miért.
Hát nézz bele abba a csorba sokszor törött tükörbe te is! Lehull majd minden festék
ferdén tér be a fény porcicák lengenek a szélben
mégis mindened nekiadod egy csókjáért reszketsz
A néma falak közt mosolya itt lebeg még.
Most Téged hallgatlak.
Átjárja lelkem, mint temetőt a szellem.
Égni fog a rét! megállapítani, tántorítani, megtéríteni...
Itt mindenki egyforma, Csak a versek beszélnek.
Ülök mellette, megnyilvánulást várok. Kérek. Csak lenne türelmem elég, hogy lássam
Egy álomban bármit lehet látni!
csak fekszem az ágyon: egyedül. Ilyenkor mindig máshol járok
Csak rád gondolok, csak te jársz a fejemben
Kaparja a meztelen eget. Édes lélegzetében mély, Füstös csönd zihál.
Másnap: Vonaglás a múltban Instabil átlépés valakibe.
Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.