hörögve, mint gyilkos, már rég nem éhes. elégedett kutya.

Pörög az idő.
A pillanat elszakad, fogócskázik

velem, s elszalad.

Megfoghatatlan, mint a

Madonna szobra, s birodalma

a haldokló erdő.

A Madonnaszobor

gyászkereszt, az őszi erdőnek, s minden élőknek, - kik „eltáncikálják” sánta

vakondokként, maguknak mindent

elhazudva, az életet.



Őszben színeket felöltve, nyáron ugatva a világra jókedvűen;

„császár vagyok” ezt -



hörögve, mint gyilkos, már

rég nem éhes. elégedett kutya.

Bíbor juharlevél -



leszáll a földre,

Elmegy mélán, csendben,

de mindörökre.

Annak ki most múlik,

ki állít keresztet? Most amikor

hazudik minden,

 - hazudik a gyász, hazudik

a szerelem, s te tétován botlasz

Mint vadkacsa az égen. - Nekik ki állít Madonnát?
Ki sír át értünk csendben egy térdeplős

csöndes éjszakát?

Hazudik az anya, hazudik a gyermek, hazudik a szó.

Szánk erre való.
Emberszerű robotok játszanak kapkodó, szaladó, -



színdarabnak se jó,

unalmas életet. Tagadni, tagadni...
Ugye, egyszerű a lényeg?

A pörgő, hulló, bíbor

juharlevél - ő igaz. Haldoklik.

lábamhoz hull, -

ereivel, viharostul.

Ki állít neki keresztet?
Vagy egyáltalán bárkinek...
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.