Árvai Emil: Költő
Játszik a szavakkal
1 028 cikk
Játszik a szavakkal
mert csak sóhaj száll fel tüdőm avítt lombjaiból
Hol fekete hajad leomlott fehérlő vállad Templomára, S hol alélő ölelésed Nem volt más Csak fény, illat, zene
mint valami komor faragott templomi kőalak, s ijedt csendet szónokol
Mi a jobb? Kolonc a nyakakon, Pókháló a falakon, lyuk a fogakon.
A pillanatnyi üvegkristálygömböket lemosta a könnyed, s a Holdfény szürke mámorában csillogtál előttem.
nem kívánok tetszelegni jókat okosat mondani mégis érzem valami hiányzik belőlem mindegy mikor s miért
Ízeltlábú fehér angyal Jöjj be, kitárom ablakom
Atomrímek, atomgenny, Patyomkin és atommenny.
A meggyszósz készült, Halkan halt meg a tűzön
Bizonyosság nincs semmire, bárhogy nézed a szó semmi
Hûb Elemér a kóruf legcebb baritonja, éf a cavar a dallamok ívén neki szemmi!
Lopótök és mankó; testrészeit hasztalan kereső zord hős
Hallom hulló válaszod, Halkan hallik, messze vagy.
Sötétbe borult szobánk. Már nem táncol semmi a falon...
Kutatom még felfedhetetlen titkaidat, és hazugságod, Csak én vagyok egyedül ki szembe mer szállni szíved ingoványával
Most alkonyodik, Csak én állok a fák alatt egyedül
Túl reményen, vágyakon A szíved hozzám jéghideg.
lábam körül immár hetedhét fátyol áttetsző lettem akin fény táncol lidércként lengek saját agyamban
Ha majd egyszer eljönnek az Angyalok
Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.