A pillanatnyi üvegkristálygömböket lemosta a könnyed, s a Holdfény szürke mámorában csillogtál előttem.

A pillanatnyi üvegkristálygömböket
lemosta a könnyed,
s a Holdfény szürke mámorában
csillogtál előttem.
 Éreztem az ízed,
mintha friss almába harapsz s a leve
folyik szét az arcodon.
Úgy folytunk Mi is szét azon az éjjelen,
ott, a kockakövön.

  A bódulat éjjele! melletünk
  megsebzett verebek kicsi csónakokban ringanak,
   s a pillanatnyi üvegkristálygömbökön
   Magunk is rajta vagyunk.
   Láttalak Téged!
     Ahogy ott,
      akkor,
       velem voltál.

  Alattunk a betonfelhők szürkék voltak,

  Mellettünk robajok koppantak, és -
   azok a hajótörött verebek
    az elázott szárnyukat próbálgatva,
    irigykedve néztek minket.

   Felettünk ezer apró narancssárga pötty cikázott,
    s csodás táncba keveredtek a szürkékkel.
   Kezek nélkül körbefontak,
   énekeltek hangtalanul,
   beburkoltak minket ott,
   a betonfelhőkön ülve
    szorosan öleltük egymást...
   - Már tudom, ők Angyalok voltak!

    Hmmm... ez az érzés
    most már csak a miénk!
    Az illat, az íz,
    a pontok és cseppek,
    a fonás és karod,
     a szédület-nyugalom a válladon...

     s az a szegény lámpafénye,
     aki már vagy ezer éve
      egy helyben áll...,
      - de most láttam a mosolyát!
      a pillanatnyi kristálygömben, igen, láttam,
      Ránk mosolygott!

     Boldog voltam akkor.
     S te csak annyit mondtál:
     - Szia!

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.