Szívem Tőled elszakítva
Dobog halkan s reménytelen,
Elveszett álmok ködébe bújva
Zokog magában, csendesen.
Érzem, hogy Hozzád tartozom,
De a valóság olyan rideg;
Túl reményen, vágyakon
A szíved hozzám jéghideg.
Fájó minden perc és emlék
Mit magamban őrzök, mélyre ásva;
Oh, bárcsak többé ne remegnék
Folyvást látásodra vágyva!
Egykor forró lánggal égett
Bennem szerelem izzó lángja;
Szívemben ott van most is, végleg
E lángnak hű, apró szikrája...
Túl reményen, vágyakon A szíved hozzám jéghideg.
Tetszett a cikk?



