Hûb Elemér a kóruf legcebb baritonja,
éf a cavar a dallamok ívén neki szemmi!
Ám ágynak efett egy nap, éf szüket telefonja:
hazavitte a kóruf lelkét, otthon megkeferedni.
Ágynak efett, mondom, éf nagy-nagy takaróval
takaróccik azért, hogy ne remegjen a láztól.
Ne remegjen, akár a többiek gyengécke, pici szusszal
összeköhölt hangja a frásztól.
A kórufvezetõ int, de legyint ifonyodva,
mert vakrepüléf Hûb Elemér nélkül a hangok
hömpölye, mintha bõf tevecorda tapodna
a fülbe... Jaj, verekednek a förnyû harangok!
Hûb Elemér mancában a teával tele bögre
pöffed, amiként egy pufkaporof hordó lehe füftöl.
Ejnye, te Hûb, hát mér' betegefkecc, tán lelked a görbe?
A kóruf így szanaszéled majd kórufvezetõftõl.
Hûb Elemér a kóruf legcebb baritonja, éf a cavar a dallamok ívén neki szemmi!
Tetszett a cikk?



