Károlyi Katalin: Ahol vagy
Libben az élet, s kacag fel a mélyből nevetve Rád
1 028 cikk
Libben az élet, s kacag fel a mélyből nevetve Rád
Nem számít, Hisz csak értetek van Általatok.
Nesztelen a vég, beteljesületlen.
Más egy üveg vodkát, én szavaidat ittam
mert válaszaidba rejtettem a lelkem és mind a titkokat.
Én álltam és zúgott a szél. Arcomba hullt az összes falevél S eltakarta a szemem.
Átölelhetlek - simogathatom arcod, Elmondhatom mi fáj annyira nagyon.
Akkor a nagy csöndben meghallottam azt is, amit mondani akartál, és szedtük a somszemeket szótlan.
mondtad mily különös rejtelem, nevét nem mindig tudtad, s nem volt már semmi sem élettelen.
Hajnalodik: A lelkem is éled, Ahogy jönnek a fények.
Ne add fel oly könnyen, ontsd ki melegét a nyárnak, az ősz bár itt van, még várhat!
Fájón táncolják a szívet körül, S mardossák a lelket kegyetlenül.
Itt az idő, eljött végre
Áradok, apadok közeledben
Eljött hát újból, életem negyvenötödik ősze.
véreres szem szemtelen vér
Ujjai, két keze tickre se áll, Megvan a kapcsolat - isteni fájl.
A hóhér a sarokba Állítja a gitárt
Fülembe csengenek utolsó szavaid: Mintha halkan még súgnál valamit
Kor-szemek vagyunk és sodor a szél amerre fúj, újra szemek nyílnak
Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.