Ketykó István: Mostanában fekete lovakkal álmodom
nem tudom miért suhognak rendületlen szájukban aranyzablákkal de mégis érzem átvágtatnak létemen hiányzol
1 028 cikk
nem tudom miért suhognak rendületlen szájukban aranyzablákkal de mégis érzem átvágtatnak létemen hiányzol
Egyedül vagyok, S lüktetnek rímek, Csöpke dalok.
Még hívom táncra zöldes szemed, Ami nem színlel.
Bocsásd meg, hogy voltam, Még halálomat is Eltékozoltam.
szép pillantást, Szemeket, s beléjük kék villanást.
Sárral dögönyözik, csőrükkel rendezgetik picinyke fészkük. S hogy dolgoznak, szorgoskodnak, mi csak ámulva nézzük
Ha el merem mondani, túl sok talán. Ha nem teszem? Tán túl kevés.
Mi visítottunk ketten, én és húgom, Anyám is ott volt persze, Halkan, finomabban, mondta
Charles Baudelaire: Bánatos holdvilág parafrázisa
vascirádán rongybaba sir
Nemrég ott álltam ajtód előtt - elnéztelek, Odabent aludtál
Beteg vagyok!- intenek most, S én bátran odatartom magam
Megéltem a Mennyek Minden Poklát
az emlékek - sárga levelek kavarognak
Most kopasz vagy, zord és fekete, Megviselt a tél dere és hidege.
Mámoros felsebző perzselés
kavargóan csattanó pofonok arcomra forrva
Vigyáztam minden szóval, Nehogy felismerj.
Még jó, hogy festve a vigyor, Meg az a pár könnycsepp, Ha nem szerepét játssza, Attól nem lesz könnyebb.
Ahol a kolibrik járták őrült, Szerelmes, és dalos táncukat
Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.