Néha felvillan még egy álomkép éjjelemben
De felébredek,
Kezem hasztalanul keresi bezárt lelked kilincsét.
Egy reménysugár bevilágít néhány órát,
De lelkemet aztán újra a magány járja át.
Kutatom még felfedhetetlen titkaidat, és hazugságod,
Csak én vagyok egyedül ki szembe mer szállni szíved ingoványával,
De mond, miért irtod ki a paradicsomot szemeid tükréb?l,
És miért takarja könnycsepp boldogságod?
Talán szeretet, de lehet csak szánalom a híd közöttünk,
De végtelen szakadék választ el a világtól téged.
Mondj, csak mondj valamit, vagy örökre elveszíthetsz…
engem…
Ha van valaki más, ki méltóbb mint én, válaszd ?t barátodul.
Ha van valaki más, ki szebb mint én, válaszd ?t kedvesedül.
Csak mozdulj már, rázd le lelkedr?l a port, és nyisd ki szemed
Vagy engedd el örökre kezem…
Kutatom még felfedhetetlen titkaidat, és hazugságod, Csak én vagyok egyedül ki szembe mer szállni szíved ingoványával
Tetszett a cikk?



