Úgy szeretném elhinni,
Hogy jobb lesz,
A bánatot messze ûzni,
Mert feledsz…
Kicsit fáj az élet most azt hiszem,
Jön az õsz, de emléked magammal viszem,
Fényképed a szívemben õrzöm örökre,
Mert az albumot te tetted tönkre…
Egy kis fénysugár,
Mit szívedbe ültettem talán,
Egy nyári nap hajnalán.
A lánggal fáklyát gyújthatsz,
A szeretettel a sötétben láthatsz,
És kívánhatsz.
Most alkonyodik,
Csak én állok a fák alatt egyedül,
Lelkem gondolatban hozzád lendül,
A nap hanyatlik,
Vele jön az éjjel csendje és magánya,
Nem marad csak a fagyos árnyak hazája.
És álmodunk.
Semmire nem vágyunk…
Csak hogy ne legyen végre üres ágyunk,
És szárnyalunk.
Szárnyunk lesz négy karunk,
Lámpásunk lesz négy szemünk.
És repülünk.
Nem is sejtjük mit is rejt lelkünk,
Csak érzünk.
Csak nézünk.
Csak élünk.
Igen most, együtt talán végre igazán
Létezhetünk.
Most alkonyodik, Csak én állok a fák alatt egyedül
Tetszett a cikk?



