Alexander: Az áldozat
És sorsod lesz a végtelen idő, - Koszorút fonsz hangokból
256 cikk
És sorsod lesz a végtelen idő, - Koszorút fonsz hangokból
Kapujában ott áll Szomorú lángjával A síró alkony.
Távozó hitem, mely fakó Téged éltet - álmaidat. Hozzád beszélek.
Olyan hirtelen száradt ki a szám, Villás nyelved torkomig szaladt
Vágyamtól kábultan, Részegen bámultam Szemedben édes szerelmed
Egy gyerek, ki szeret, Ki játszik és nevet, Az lakik a szívemben.
Hol fekete hajad leomlott fehérlő vállad Templomára, S hol alélő ölelésed Nem volt más Csak fény, illat, zene
A pillanatnyi üvegkristálygömböket lemosta a könnyed, s a Holdfény szürke mámorában csillogtál előttem.
Hallom hulló válaszod, Halkan hallik, messze vagy.
Sötétbe borult szobánk. Már nem táncol semmi a falon...
Kutatom még felfedhetetlen titkaidat, és hazugságod, Csak én vagyok egyedül ki szembe mer szállni szíved ingoványával
Túl reményen, vágyakon A szíved hozzám jéghideg.
Még hívom táncra zöldes szemed, Ami nem színlel.
Nemrég ott álltam ajtód előtt - elnéztelek, Odabent aludtál
az emlékek - sárga levelek kavarognak
Mámoros felsebző perzselés
kavargóan csattanó pofonok arcomra forrva
Vigyáztam minden szóval, Nehogy felismerj.
Még jó, hogy festve a vigyor, Meg az a pár könnycsepp, Ha nem szerepét játssza, Attól nem lesz könnyebb.
Ahol a kolibrik járták őrült, Szerelmes, és dalos táncukat
Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.