Apró magányos ház, odafenn a hegyoldalon,
Cseppnyi fényét az éjszakában nem találom.
Haza felé tartok, s a sötétséget kémlelem,
Ezer lámpa ragyog - én a tiédet keresem.
Nemrég ott álltam ajtód előtt - elnéztelek,
Odabent aludtál, mint önfeledt kisgyerek.
Az alkony lassan kimúlt a hegyek fölött,
Vöröslő fénye ablakodon ketté törött.
Nem érezted, hogy meglestem az álmodat,
Tudtam - most kell elfutnom, maradni nem szabad!
S én maradtam mégis. Miért? Ne kérdezd sose!
Fogva tartott meleg szobád és a halk zene.
Apró magányos ház, odafenn a hegyoldalon,
Cseppnyi fényét minden éjjel megtalálom!
Haza tartok,s most önmagam kémlelem,
Ezer lámpa ragyog, de csak egy világít nekem!
Nemrég ott álltam ajtód előtt - elnéztelek, Odabent aludtál
Tetszett a cikk?



