Visszahívom
a csallóközi ezüstös holdárnyam
a Vág langyos simulásában
a szemérmes bakfislány-testem
zárt fürdőruhában
visszahívom
Visszahívom
a gondtalanul csengő kacajt
a hullámtéri csavargásokat
a szaporátlan szamócaszedést
a fűzes árnyékában
visszahívom
Visszahívom
a Sziget-falu közötti kompjáratot
töltés oldalán a sok-sok vadvirágot
nővérem fonta koszorút a fejemre
a mezítlábos kislányságom
visszahívom
Visszahívom
azt az illatos hónapot
mely már csak
emlékfoszlányoktól ragyog
s az Idő Fonalát pörgetve vissza
vágyakozó sajgó nyomot hagyott
Visszakérem!
Visszahívom!
Nagyanyáim imáit
Nagyapáim szerelmit!
Anyám-apám örömit
Apám-anyám keservit...
Az Idő ráfelel:
Nem adom!
Kilépek az Időből
mert a képzeletem
időtlen-határtalan
Birodalom...
S visszalátom magam
fekve a fűben
hanyatt -
múlt szemem a maival
összenevet
összekacag
(Részlet a Szenvedés lángja c. kötetéből) a gondtalanul csengő kacajt a hullámtéri csavargásokat a szaporátlan szamócaszedést
Tetszett a cikk?



