(Részlet a Szenvedés lángja c. kötetéből) a gondtalanul csengő kacajt a hullámtéri csavargásokat a szaporátlan szamócaszedést

Visszahívom
a csallóközi ezüstös holdárnyam
a Vág langyos simulásában
a szemérmes bakfislány-testem
zárt fürdőruhában
visszahívom

Visszahívom
a gondtalanul csengő kacajt
a hullámtéri csavargásokat
a szaporátlan szamócaszedést
a fűzes árnyékában
visszahívom

Visszahívom
a Sziget-falu közötti kompjáratot
töltés oldalán a sok-sok vadvirágot
nővérem fonta koszorút a fejemre
a mezítlábos kislányságom
visszahívom

Visszahívom
azt az illatos hónapot
mely már csak
emlékfoszlányoktól ragyog
s az Idő Fonalát pörgetve vissza
vágyakozó sajgó nyomot hagyott

Visszakérem!
Visszahívom!
Nagyanyáim imáit
Nagyapáim szerelmit!

Anyám-apám örömit
Apám-anyám keservit...
Az Idő ráfelel:
Nem adom!

Kilépek az Időből
mert a képzeletem
időtlen-határtalan
Birodalom...

S visszalátom magam
fekve a fűben
hanyatt -

múlt szemem a maival
összenevet
összekacag


Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.