Elfeledett hangok... régen törölt képek... csak egy előre írt program, testemben a lélek.

A gép csendesen pihen...
a kerék rozsdásan áll...
a végtelennek tűnő csendben,
bennem beáll az érzelmi halál.
A műszerek kattogva jelzik a véget
és a lámpák, egy utolsót pukkanva kiégnek.

Ezer éves álom száll a mozdulatlanságra
és ezer éves küzdés jön a boldogtalansággal.

Elfeledett hangok...
régen törölt képek...
csak egy előre írt program,
testemben a lélek.
A mozdulat előre gyártott során,
hibát jelez a képzelet ezernyi processzorán.

Javítás nélkül dobtál egy sarokba...
bár egyszer, kedvenc koromban
az a kéz, átölelte a lelkem és
élő emberként kezelte a testem.

Most a szemembe néz, de az a kéz,
már a kapcsolóm gombját kutatja...
és egyetlen mozdulattal búcsúzik:
hogy végem van, ő már régen tudja!
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.