Most sötét van, nincsenek képek, A lelkemben sem laknak rondák se szépek!

Suhannak a képek, már a vonaton ülök,
Hosszú út ez, s a szívemben is nagyot kerülök.
Még emlékszem kezed puhaságára,
Hogy mennyire imponált szívem számára!

Ahogyan a távoli képekre nézek,
Becsukom szemem s magamban kérlek,
Csókolj meg, most utoljára,
Már csak rövidke fél perc maradt hátra.

Most sötét van, nincsenek képek,
A lelkemben sem laknak rondák se szépek!
Csak Te! Te vagy az origó,
Kinek a nevét minden reggel eldalolja egy rigó!

Távolban magas hegyek, fehér a csúcsa,
Megérinteném a lábad, ha a testem felkúszna,
Eme hegyen, de még az sem lenne elég,
Ajándékom is csak a temérdek sok regék.

Magasan vagyok, majdnem a felhőket érem,
Sírásra kényszerülök, folyik a vérem.
Hiányzol, pedig csak most búcsúztunk el,
De a gondolataimat senki nem halja, senki nem felel!

Felállok, s becsukom az ablakot.
A fülem is már megkapta azt a kemény huzatot!
Hűvös van a kabinban... és csönd,
De ha itt lennél velem, boldogság lenne minden mögött!

Az idő is beborult odakinn már,
Senkit nem látni, egy árva madár se jár.
Idegen ország, idegen érzések,
S csak gyűlnek a fejemben a sok kérdések!

Miért jöttem én el onnan? Miért nem maradtam?
Nem hallgattam a szívemre, az eszem után szaladtam!
De már késő, egyedül vagyok, ám nem feledlek,
Mert tudom, hogy nagyon, de nagyon szeretlek!
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.