Zsibong a város, zajos a tér,
Hangos a szív és lüktet az ér,
Sikolt a lelkem, visszhangja kél
Rám néz és csöndben aludni tér.
Hangzavar benn, és némaság kint,
Elhallgat menten a sokaság, mint
Megannyi csibe, ha az anyja int:
Intett az úr, s ők figyelnek mind.
Átfúj a lombon a susogó szél,
Hullik az avar, zörög a levél,
Zizeg, ha rálép új láb, és fél
Mind, aki hallja, s már nem remél.
Finoman szálingózik a hó
Nyomot hagy minden látogató
Csillogó napfénycsalogató
Csalfa: kicsal a vérfagyasztó!
Zsibong a város, zajos a tér, Hangos a szív és lüktet az ér
Tetszett a cikk?



