Becsukott szemhéjaim mögött,
bukfencezik az emlékezet.
Agyhullámaimban fuldokolva
bizarr egészet képez.
Fenn a képtelen képek kertjében
agymosás van, teregetek,
lebenyek, lebegek, leesek.
fuldoklom énem, végem:
Ha kôtestem kôajtaja
kôzárul, és szemzúgomban
zúgolódnak a hangyák:
Kôfeszülôk-e a kôkeresztre?
Vagy foszladozva térért kiáltok?
Afféle panasz leszek
a sóhajod között? Izzó
meteorrokkal hozzád hullhatok?
Mint lángbagoly az éjszakádban,
térközben térképezhetem-e,
ködfátyolos perclétedet?
Becsukott szemhéjaim mögött, bukfencezik az emlékezet.
Tetszett a cikk?



