Az idő folyton csak robog
Perc csizmája lankadatlan kopog
Semmi nem lassítja, pedig senki
Nem tanítja őnagyságát menni.
Remegve hajlok most előtted, ó időm!
Kiürült lelkemmel álldogálok, midőn
Rám dőlnek rettentő tégla-falak
Roskadok, mint Ady nyögő lombok alatt.
Szeretném létedet kicsit elfeledni
Életemet percre jelennek szentelni
Akkor tán gondok nélkül kóstolhatnám
Szerelmes hab-gyümölcstortám.
Idő, te konok, hallgass végre!
Hajtsd le fejed gyászos könyörgésre
Szánd meg egyszer gyáva hívedet
S állj meg, hogy összeforraszd szívemet.
Az idő folyton csak robog Perc csizmája lankadatlan kopog
Tetszett a cikk?



