(női kocsmadal szabadon)
Tán igazuk volt a férfiaknak:
női költészet maradjon a konyhában
a nyakkendő igazítás- és vasalásban
s adja meg magát a kromoszómáknak
de ne nyergelj te akármilyen lovat, asszony
csak Pegazust, ha gazdátlan jön, én azt mondom
Az első poéta úgyis pasi lehetett
míg a nő a bölcsőt ringatta
s dalát modernség meg nem ingatta
s mindent elrendelt voltában szeretett
de ne nyergelj te akármilyen lovat, asszony
csak Pegazust, ha gazdátlan jön, én azt mondom
Így hitte elrendeltnek a levelet
melyet rímekbe szedett s küldött a férfi
s a nő úgy hitte, rímekben illik válaszolni
és önhibáján kívül maga is versfaragó lett
de ne nyergelj te akármilyen lovat, asszony
csak Pegazust, ha gazdátlan jön, én azt mondom
De mert a férfi nem értette vagy nagyonis
írt ő verset ezerfélét: gondolati-lírait,
csábosat és harcosat, szívbélit és anyait,
jutott abba ihlet, ragrím, humor is.
de ne nyergelj te akármilyen lovat, asszony
csak Pegazust, ha gazdátlan jön, én azt mondom
Végülis mi nők maradnánk nők, ha lehet
s tán jól tippelek, hisz egy férfi se cserélne velünk
a ránk eső szerep konyhán kívül-belül elég nekünk
míg a Parnasszuson nekünk jut a női költészet
ezért ne nyergelj te akármilyen lovat, asszony
csak Pegazust, ha gazdátlan jön, én azt mondom
de ne nyergelj te akármilyen lovat, asszony csak Pegazust, ha gazdátlan jön, én azt mondom
Tetszett a cikk?



