Silencia: Papírhajó és álomhajó
"Ezt a mesét Enikő születendő babájának ajánlom" A papírhajó a vízen ringott. Szépen, lassan ázott el. A mai lapból hajtogatta egy ügyes kezű kisgyerek. A papája épp hogy csak elolvasta a napi politika állását és a…
154 cikk
"Ezt a mesét Enikő születendő babájának ajánlom" A papírhajó a vízen ringott. Szépen, lassan ázott el. A mai lapból hajtogatta egy ügyes kezű kisgyerek. A papája épp hogy csak elolvasta a napi politika állását és a…
N evesincs király feleségével és három leányával Maáz birodalomban élt és uralkodott, s a legboldogabb embernek vallotta magát a világon. Nagy-nagy boldogságára egyetlen árnyék vetült csupán: lányai közül ki örökli majd…
Megérintesz egy arcot, amely egykor a tiéd volt, s melyet tiszta szívedből magadénak éreztél, s most mint idegen tekint rád vissza a fehér párnahuzatról, melyre este hajtotta le a fejét, amikor melléfeküdtél, s fülébe…
"Emlékszel vajon a kezdetekre, a félénk tekintetekre, a bizonytalan érintésekre? Olyan sokszor kérdeztem ezt magamtól, hogy már egy pillanat is elég és megint ott állunk az utcán átélve első sétánk minden izgatott…
Ott állt az oszlop mögött várva, hogy barátnője megérkezzen egy negyedórás késés után. Megunta, hogy tekintetét a metro kijáratára szegezze, de nem akart a kirakatok felé se bámulni, mert ott volt az, akit legkevésbé…
...Azt hitted, az istenek halhatatlanok. Azt hitted, hogy ha halhatatlannak születtél, akkor soha semmi baj nem érhet. Azt gondoltad, minden rendben. Azt képzelted, fontos vagy, nemcsak magadnak, másoknak is…
A lány mélázva lépdelt felfelé a hófehér márványon. Szobájában az ágy mellé szórta fegyvereit, és ruhástól rogyott az ágyra. Szörnyálmok gyötörték. Szellemek, démonok rontottak rá a szoba sarkaiból. Üveges tekintetű…
Halkan bongó hang. Érzékeim máris ébrednek: élesre fent idegekkel lapulok meg a hajnali homályban. Az utcára nyíló ablakok alatt futó sekély vizesárokban guggolva érzem a kutató pillantást, a felém áradó dühöt. Egy…
Az őrült ember sokszor tudja magáról hogy végül is ki és mi ő. Nem a zárójelentések sorából, nem az általában nincs neki, de van bent egy hang és néha egy érzés ami szétfeszíti a koponyát. Ez az érzés a bentragadt…
Idegen nyelven nem beszélek, csak olvasok. Nem baj. Engem még úgy neveltek, hogy ne álljak szóba idegenekkel. [...] Voltam köztartozó, tisztelt megrendelő, kedves ügyfél, tanú, kisdobos, úttörő, egyetemi hallgató…
LifeStyle. Távolság közted és köztem. Óv minket egymástól, gondoktól, bajoktól. Egyesek úgy tartják nem jelentős távolság, én mégis úgy érzem, fényévek választanak el bennünket.
Fejlődésünk ismét nagyokat ugrik - bár egyesek szerint néhány lépés megint kimarad. Lassan önmagunkat klónozzuk, és ami tegnap még vad sci-fi fantáziaszülemény, ma véres valóság.
Már egyáltalán nem élvezem. Azt hiszem öregszem - még én is. Annak idején jó kis muri volt! Közelharc, test-test elleni küzdelem, kardok és bástyák. Éltek még hősök. Aztán néha-néha lángba borítottam egy országot, egy…
Beszélt, egyfolytában beszélt. Akaratlanul is az ő szavait hallottuk. Bármilyen történetbe kezdett, az első néhány mondat után tudtuk a végét, hisz ő volt a Vesztes. Néha-néha abbahagyta a beszédet, felnézett, reakcióra…
A tömeg lassan hömpölygött az utcán... néhol csendesen, néhol zajosan, valahová tartva... arctalanul, valahová. A vándor elveszve, reménytelenül, sorstalanul, csak ment, ment... nem tudta, hová tart... nem tudta, merre…
Zaj. Szüntelen, állandó zaj. Monoton sikolyát a szürke hangoknak időnként megtöri valami. Egy újabb zaj. Egy jajszó, egy kiáltás. Aztán beleolvad az állandó zajba. Mész az utcán, és szól a zaj. Nem neked szól .. csak…
Egy kis ember végigsétált a csuklómon, és leült az öklömre. Kicsit koszos volt, biztosan megint kinn aludt a mezőn, és otthagyta a nyomát a kezemen. Egy nagy ember pedig észrevette ezt, és jót nevetett rajta. Persze…
SÚLYOS BALESETET OKOZOTT A BUSZVEZETŐ az újság szalagcíme egy fotó fölött függött, amelyen véres, üszkös hullák és sebesültek voltak láthatóak. Tudta. A fenti cím róla szólt. Róla, aki húsz évig a legkisebb koccanás…
(estimes kialvatlanjáróknak) - Ma ste se zön, csak szomorgó - töpörgött Ennyemanno Asolas a bajsza latt. - Azt a termebárgyúját! Alt a tó, nem basszus - konyulta rá Lecsünge Szájal, az Indi Án.
Élt egyszer, hol nem volt, még a hét határon is túl, a sárkány ormány innen, a kurta farkon át egyszer egy fiatal linotype-ólomszedõ inas. Akkoriban nagy szegények járták az országot, még a pártínség sem volt, a régi…
Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.