Egy kis ember végigsétált a csuklómon, és leült az öklömre. Kicsit koszos volt, biztosan megint kinn aludt a mezőn, és otthagyta a nyomát a kezemen. Egy nagy ember pedig észrevette ezt, és jót nevetett rajta. Persze előbb el kellett mondanom, mi ez. Azonnal megértette, és én értettem, hogy ő miért nevet ezen, és én is vele nevettem. Más nagy emberek azt mondták, hogy "Tök jó!", és megkérdezték, hogy csináltam. Erre azt válaszoltam, hogy tin-ten pennel. El is hitték: közülük senki sem látta, hogy az éjjeli mezőből ragaszkodott hozzám egy darab annyira, hogy velem maradjon egy kicsit. Egy másik nagy ember azt kérdezte, hogy le lehet-e mosni szappannal, mire én azt mondtam, hogy nem tudom, de nem próbáltam ki. Egy nagy ember csak megnézte. Őhozzá nem szóltam. A többi - kis híján 6 milliárd - nem vette észre, mert éppen nem nézett oda.
Közben a kis ember az összesnek végigballagott a csuklóján, és leült az öklére.
Egy kis ember végigsétált a csuklómon, és leült az öklömre. Kicsit koszos volt, biztosan megint kinn aludt a mezőn, és otthagyta a nyomát a kezemen. Egy nagy ember pedig észrevette ezt, és jót nevetett rajta. Persze előbb el kellett mondanom, mi ez.
Tetszett a cikk?



