A rituális kardtáncból a fátylak, kendők fogytával léha gondolatokat ébresztő, érzéki tánc vált.
A palazzo táncterme zsúfolva volt. Szabadságos katonák, a mulatság vendégei, s elkülönülten néhány nobilis, akik méltóságon alulinak tartották, de a szívük mélyén élvezték a látványt. A terem egyik végében, közel a Főherceg ülőhelyéhez, zöld-arany ruhát viselő férfi kortyolta italát. Szíve fölött a Chysis Ház signumát viselte. Fekete bőrén aranyfénnyel csillogó festés örvénylett.
Látszólag a táncosnő léptei kötötték le figyelmét. Senki nem látta, hogy tekintete kutatva jár a teremben, és szemmel tartja a tőle nem messze helyet foglaló, testőrségétől körülvett házigazdát.
A majdnem teljesen csupasz táncosnő szemet gyönyörködtető kecsességgel forgott-pörgött bámulói között. Rövid szablyával járta a csáb-kardtáncot. Megbabonázott közönsége utat nyitott neki, amikor lassú léptekkel, ringó csípővel a Főherceg széke felé lépdelt. A testőrök félreálltak útjából. A trón előtt lejtette tovább érzéki táncát. A nem kevéssé részeg Főherceg megbűvölten nézte karcsú derekát, a köldökét díszítő szikrázó ékkövet. Előrehajolt ültében, hogy kezével is megbizonyosodjék a látvány valódisága felől.
A lány és a fekete férfi szeme összevillant. A kettős élű fegyver lecsapott, s a Főherceg visszarogyott székébe. A testőrök hirtelen villanást láttak, majd az elcikázó színes halként menekülő lány eltűnt a tömegben.
*** *** ***
Lefüggönyözött ébenfa tolon siklott nyílvesszőként a csatorna sötét vizén. Függönyei mögött Fibra megszabadult maradék fátylaitól, és felöltötte saját ruháit: testére simuló vászoninget, nadrágot, puha csizmáját, melyben halk szélként surrant, könnyű mellvértjét, melyen a Chysis Ház signumát viselte és ezüst szegekkel kivert csuklóvértjét.
Az illúzióvarázslat megszűntével láthatóvá vált a halántékát elcsúfító hosszú heg, amely cikcakkos vonalban futott keresztül szemöldökén és bal szemén. Felvette a sérülését elfedő, ezüsttel hímzett szemkötőt. Ez volt ruházata egyetlen feltűnő darabja. Tudása képessé tette arra, hogy varázslattal kendőzze el a csúfságot, de túl fáradságos volt, ezen felül Fibra büszke volt sérülésére. Nem akármilyen harcban szerezte.
Felcsatolta derekára a kettős élű, idegen fegyvert: a drii-t. A hátára szíjazott hüvelybe csúsztatta hosszú pengéjű vívókardját.
A tolon evezői monoton ritmusban csapódtak a vízre. A kis hajó lágyan siklott a Chysis Ház Trin-sikh palazzójának kikötőjébe. Fibra egy ezüstöt vetett oda a kormányosnak, hogy elfeledtesse vele a hajszolt vadként érkező, hiányos öltözetű nőből hercegi testőrré vedlett lányt.
A palazzo lépcsőjére lépet. A kapu őrei szó nélkül engedték útjára.
A magas terem galériáján beléptére hidegfáklya lobbant, éles fénnyel árasztva el a fogadóhelységet.
- Fibra, csábítás királynője! – hangzott odafentről. Taba lecserélte feltűnő ruházatát. Nyitott zekéje alól elővillantak az aranyló örvények.
- Azt hittem, a hajóban vársz rám – neheztelt a lány. Mély hangja betöltötte a termet.
- Nem tudtam oly gyorsan kijutni, mint te – hajolt meg Fibra felé. – A Nagyúr még úton van, de mihelyst megérkezik, megkapod jutalmadat. Pihenj le, Fibra, és ha itt az idő, üzenek érted.
*** *** ***
A lány mélázva lépdelt felfelé a hófehér márványon. Szobájában az ágy mellé szórta fegyvereit, és ruhástól rogyott az ágyra.
Szörnyálmok gyötörték. Szellemek, démonok rontottak rá a szoba sarkaiból. Üveges tekintetű halottak meredtek rá, lába alvadt vérben taposott, ujjai vérbe nyúltak. A bálon kivégzett Főherceg szemei nem hagyták nyugodni.
Ébredését a sok ezredik fogadalom követte: Többé soha.
A folyosóra nyíló ajtóhoz lépett. Halk sóhajjal lenyomta a kilincsek. A kopogó léptek zajára visszahúzódott és az ajtót résnyire nyitotta.
- … hogy legyen ez az utolsó!
Taba a Nagyúr társaságában sétált végig a kerengőn. Fibra utánuk surrant – nem tagadhatta meg önmagát: az oszlopok árnyékaiba rejtőzve hallgatózott.
- Nagyuram. Egyre gyengül a Ház pozíciója. Nem engedheted, hogy ez a fejetlen sárkány, ez a Nor a maga ura legyen. Megtettük az első lépést!
A Nagyúr komor pillantással mérte végig kapitányát.
- Értesz a talpnyaláshoz. Végezd ki a nőt - lehet, hogy maradt benne még egy kevés becsület – és napszálltával keresd fel Nort. Amíg ő áll a Főhercegi testőrség élén a kapuk zárva maradnak előttem.
Fibra megkövülten állt egy márványoszlop mögött. – Bizalom mindenek felett… - gondolt keserű szájízzel a testőrség kettes számú szabályára.
Visszaosont szobájába. Elrejtőzött az ajtó mögött és várt.
Gyertya nem égett, és be is sötétedett már.
A lány elakadó lélegzettel, a hideg kőbe olvadva várta hóhérát.
Látó szeme felőli kezébe szorította a drii-t, bal kezét mellkasa elé emelte, és gyűrűsujját behajlítva ősi jelet idézett. Kinyújtott ujjai lassan átmelegedtek, szíve vadul kalapált.
Csöndesen nyílt az ajtó. Taba rövid szablyáját jobb kezében tartva határozott léptekkel az ágyhoz lépett. Lerántotta az állatprémből készült takarót a semmiről. Szinte azonnal megpördült, a szablya félkört írt teste előtt. Egy szempillantásnyi idő alatt érte az ütés két szeme között. A mágia fénye beborította testét majd Taba a földre zuhant.
- Szép álmokat. – suttogta a lány. Levetkőztette a férfit és nyögve az ágyra fektette. Be is takargatta.
*** *** ***
Sötét árny surrant a palazzo oldalához bújó szűk utcácskában.
Vállán fekete köpeny, oldalán idegen fegyver.
Fibra ahhoz a házhoz igyekezett, ahol néhány órája vagy ezer éve kioltotta a Főherceg életét.
Türelmetlen léptekkel felsietett a lépcsősoron. Nem állták útját őrök. Nem volt kit őrizni, a baj, amitől óvták, megtörtént.
A súlyos kapuszárnyakat belökve Fibra belépett. Az előcsarnokot yerass-i divat szerint, tündöklőre csiszolt jade-zöld márvány borította. Hidegfáklyák égtek
A felvezető lépcsők tetejéről hang szólott:
- Urunk halott. Testét az Utazók Csatornája ringatja. Mi dolgod lehet itt?
Fibra hátralökte kámzsáját.
- Követségbe jöttem. Ha úgy tetszik, áruló vagyok. – gúnyos mosollyal az arcán meghajolt a sötétség felé.
A hang tulajdonosa előlépett. A Carnis Ház testőrségének egyszerű, sárga-kék tunikáját viselte, a derekára csatolt, hivalkodóan csupasz pengén fény játszott. Markáns arcán urát gyászoló festés tudatta: szabad harcos lett.
- Áruló? Kit árulnál el, s nekem mi hasznom ebből?
- Megbízóm szólt néhány szót egy bizonyos lefejezett sárkányról: Norról. Úgy hiszi, amíg a sárkány a testőrség élén áll, neki nem lehet szava.
- Trin-Sikh. A nyomorult. – szitkozódott a kapitány.
- Készülj fel a fogadására, Nor. Engem pedig ments meg a haláltól, ha nélkülözni tudsz néhány aranyat és egy csónakot… - alázatos volt. Belülről férgek rágták: a szégyen nyüvei. Fogát csikorgatva meghajolt a testőrök kapitánya előtt.
Nor keze kardja markolatán pihent.
- Miért higgyek neked? – kérdezte a férfi.
Az őrizetlen kapu szárnyai kivágódtak. Mindketten összerezzentek. Fibra ép szeme felőli oldalával fordult a kapu felé.
Taba lépett az előcsarnokba és döngő léptekkel feléjük indult.
- Örömömre szolgál, hogy mindketten itt vagytok. Nor, tárgyalnom kell veled, de ha megbocsátasz, rendezek egy vitás ügyek a hölggyel. Beteg kutya kölyke, kicsapott varázslótanonc, bátor vagy-e még? – szegezte a kérdést Fibrának és szablyát rántott.
A lány a hátára szíjazott kardot rántotta elő. Nem várhatott a támadásra, tudta jól, ha engedi Tabát kitörni, vége. Tudta, hiszen évek hosszú során együtt vívtak másokkal, egymással.
Ugyanannak a vívóiskolának táncát járták.
Fibra előrelépett, hosszú kardja lesújtott. Taba gyorsabb volt nála, szemben álltak, egészen közel. A lány kardja alkalmatlan volt ilyen közeli harcra, de Taba szablyája elég rövid volt. Egyenesen Fibra szívének szegeződött. A férfi behajlította térdét, lábfeje kört írt le a fényes márványpadlón.
A lány lábait támadólépésbe rántotta a harci düh, és szúrt. Taba meglendítette szablyáját és éles pendüléssel, két darabban messzire repült Fibra vívókardja. Ugyanabban a pillanatban már kezében tartotta a drii-t. A hajlított, kettős penge suhogott a levegőben, ahogy a lány megforgatta teste előtt.
A harcot csendesen szemlélő Nor felhördült a fegyver láttán. Lelkiismerete újra láttatta vele a táncosnő ringó csípejét, majd a Főherceg testébe csapó kettős pengét.
Fibra idegen fegyvere idegen iskola harcát vívta. Újra és újra belehasított Taba ruhájába, bőrvértjei nem állták útját. Az egyre jobban fáradó férfi mind bűvöltebben figyelte Fibra hidegen izzó pengéjét. Mozgásuk lelassult. Óvatos táncban keringtek, közel egymáshoz. Fibra érezte Taba testének melegét. Magabiztos lépteivel szinte űzte a férfit, egyre szűkülő körökben.
A drii – mint mindig -, a maga útjára lépett. Az izzás megszűnt, és a lány azt kívánta: Legyen már vége!
Már biztosan tudta, ha túléli, menekülnie kell, hiszen Nor felismerte fegyverét.
Ekkor Taba hirtelen előretört, szúrt, és Fibra szegecsekkel kivert bőrvértje nem állt ellen jobb melle fölött hatolt testébe a penge, megbénítva karját. Bal kézzel, alulról szúrta lágyékon a férfit. A drii markolatig merült Taba hasába, aki csodálkozva nézte ömlő vérét, tulajdon zsigereit.
Fibra úgy érezte, elfolyt minden vére.
- Legyen vége… - suttogta, és botladozó futásnak eredt, ki a palazzóból.
Nor megkövülten nézett a tántorgó lány után, látta tehetetlenül lógó karját, kezében a véres pengét. Köpenye úgy verdesett, mint egy meglőtt holló.
Nagysokára a lány után vetette magát.
A lépcsősor alsó fokán megállt, hallgatózott.
A lány léptei elhaltak egy sikátorban. Nor találomra egy oldalsó utcát választott, futásnak eredt. Nemsokára meglátta a lebbenő köpenyt. Fibra tántorgott, alig haladt. Fegyverét nem eresztette, ép kezét a sebre szorította. Nor lassította lépteit, úgy követte a lányt. Olyan közel volt, hogy hallotta zihálását, fel-felcsukló sírását.
Az Utazók Csatornájának partján jártak. A lány felől halkan zümmögő hangok szálltak a kapitány felé.
- … rem a nion-sethk-a-nion rem… - Nor nem ismerte a szavakat, de tudta, kettőt tehet a lány: imát mormol, vagy mágiát idéz.
Fibra elfúló hangon imádkozott. A halálért.
- Az Utazók Csatornája – ismerte fel a helyet – csónak… hol van már az a csónak… - motyogta. Majd újra kezdte a fohászt.
A csatornán átívelő Megbocsátók Hídja alatt a földre rogyott. Kezéből kihullott a fegyver. Csörrenése visszhangot vert a sok ezer gyertyaláng felett, amelyek a híd pilléreibe vájt kis üregekben pislákoltak.
Újra mormolni kezdett:
- Nemio Khio-ho sekh… - újra és újra. Még egyszer azt mondta: Legyen vége… És tovább suttogta monoton imáját.
Ringott az ezernyi lángocska, Fibra puha lebegésben feküdt a híd alatt.
Nem késett sokat, akit imája hívott. Lelke könnyedén vált külön szenvedő testétől. Látta a sok ezer lángot, a fekete vízen ringó, hófehér halotti csónakokat, a rejtőző férfit.
- Vége van. – suttogta Nor fülébe a szél.
*** *** ***
A férfi felemelte a gazdátlan fegyvert. A víz széléhez térdelve lemosta pengéjéről a vért és köpenyébe törölte.
A Megbocsátók Hídjának túloldalán felállított márványasztal lapján sorakozó mécsesek közül elvett egyet, és szabad helyet keresett a sok, másnak megbocsátó lángocska között.



