Lelkes Miklós: A láthatót
Az utak vittek, álmodtak, szerettek, s minden útból az úttalan maradt meg.
1 028 cikk
Az utak vittek, álmodtak, szerettek, s minden útból az úttalan maradt meg.
Felejthetetlen, korom sötét volt.
Megkopott üres szavak, ez én vagyok mostanság.
minden csak költemény minden csak játék
Sodornak észrevétlen félig kész mondatok az egész még oly törékeny
a döntő pillanatban félreütő szív -
Too much lies in the world
Egy meg nem gondolt gondolat leszek Egy félbeszakadt meccs
Persze, de buta vagyok... Hiszen ez csak egy édes álom...
nap csordul kabátomon s égő, új szavakkal ajkán gyermek áll a vörös folyam partján
elégettem a könyved nem lesz költő belőlem
Én nem tudom mily varázs vetett véget építő kéznek, egynyelvű beszédnek
A miértet keresve bolyongok
hangod blúz és nem fekete keretezetlen szemed az orrod felé nyúl
talán majd orrba vágnak miért nem ébredek fel poros csizmák a házak savószínű a reggel
mikor a busz fáradt bőrüléseiről figyeltem az elhaladó várost
Fázom - mondta a lány. Én a Holdat lestem távcsövemen át.
Szemem ki nem nyitom soha Álom, tarts örökké, kérlek!
Pörög, forog, körbe tekeredik, Megfojtana, ha megtehetné
a párna, a körte, a tócsa, a bolt, a kötél, a zsömle, a cucli, a folt
Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.