nap csordul kabátomon s égő, új szavakkal ajkán gyermek áll a vörös folyam partján

hol fény van,
ott fénykapukban
hirtelen minden egymásba roppan

hol forgás,
ott szédület van
minden eltünőben,
minden lobbanóban

három táncban fordulok
jelet karcolj tenger homlokomra,
pillangó szárnyából kendőt szememre, angyalom!
nap csordul kabátomon
s égő, új szavakkal ajkán
gyermek áll a vörös folyam partján

ízek, bársonykapuk
zuhanó zöldek
ezerarcú sárkány:
forognak, forognak
hullnak, összeállnak, tündér és démoni alakban
énekel belőlük, s zihál
az öröklét s a halál
minden lobbanóban
minden lobbanóban

kapukat képzelek fénytested helyén
nem rettenek, nem én!
áthatolok húsod alagútjain
lényeddel telítve megjelenek völgyeidben
mikor kiizzadsz magadból,
drága súly, és súllyal telt semmiség csillog melleden

hogy zuhantunk...
hamarosan megízleljük a felfedezés
és a belátás édes gyümölcseit
most elnevezheted kincseink,
majd figyelem, hogy felbuknak a szavak
nézem,
játéknak látszanak
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.