Silencia válogatása
2002. V. 14.
1 028 cikk
2002. V. 14.
Az idö múlik, azt mondják. Ha túl lassan, hát elhordják.
A hegy mögött lehulló Nap végigcsókol arcomon
Küzd a toll a papírral, Ahogyan én is a szavakkal.
Ez az Első Versem melyet írok Ezért nem is hangzik igazán jól. De hát senki nem kezdi a csúcson.
Füled pici kagylóiban Visszhangozva üzen A végtelen tenger zúgása.
Megyek, mint a mesék legkisebbike. Útravalóm rég ehetetlen, Terhem a földig húz, görnyeszt.
Már jól tudom miért is elbűvölő az érintés. Mert a helyek gyengédek és el nem tűnő tiszta tartamot ígérnek.
2002. IV. 30.
Elmégy, s már hanyadszor teszed Neked ez a legkönnyebb, Itthagyni engem, árván
számból ősi dal fakad s míg a húr el nem szakad hallgasd hogy rezdül a vonó
A hipermarketben történt meg a dolog.
(haikuk)
hangok szavak némák
Bálba, ha mész és szavadra szól a csend. Hangod volt a hamis vagy a báli rend?
Egy emlék illata benned, S belőle nem lehet kitörnöd.
Azután ír: ujjai holdprizmák A derengő papír felett.
Álmomban a kezemben tartottam az arcodat
Könnyű vagy, mint a könyvek, amiket adtál
Vers a tél és vers a nyár A jégverés, a napsugár
Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.