Az utak vittek, álmodtak, szerettek, s minden útból az úttalan maradt meg.

A láthatót már százezer alakban
láttam, de csak maradt a Láthatatlan.

Az utak vittek, álmodtak, szerettek,
s minden útból az úttalan maradt meg.

Annyi igaz szó sírt, s küzdött hiába:
Mindenütt úr a Hazugság Világa.

Csillagig szállt a hegedűhúr hangja,
s visszahullt fájni a csillagtalanba.

Írom a verset gúnyos földi létnek.
Szívemig érnek égi messzeségek

és földi létem vágya még a régi:
a Láthatatlannak szemébe nézni.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.