Talán ma is láttalak
mikor a busz fáradt
bőrüléseiről figyeltem
az elhaladó várost
s az arctalan tömegben
arcodat keresve
bolyongtam a köveken
amelyeken az imént talán épp te hagytad ott
lábnyomaidat
Talán a szemedbe néztem
az emberrengetegben
és láttam
gondoltam egy szót
amely azonban
oly gyorsan elillant
ahogy jött
de talán egyszer
ujra értelmet nyer majd
Talán tudattalanul is tudtam
valami furcsa titkot
de még nem jött el az idő
hogy a hozzádvezető út
kapuját kinyissam
s a boldogságtól ittasan
rádmosolyogjak
mikor a busz fáradt bőrüléseiről figyeltem az elhaladó várost
Tetszett a cikk?



