Eddig nem bántott az egyedüllét,
Mit nem tudtam, majd arra vártam:
Hogy előbb szerettem az Istent, mint hittem,
S hittelenül szentté váltam.
Beteg vagyok!- intenek most,
S én bátran odatartom magam,
Mert húsom együtt rothad el e földdel,
S mégis e föld szentté válik általam.
Tudom, hogy jajok közt ég el az ember,
Hogy vesztek, s többet veszek el mint adok,
Szürke szitok nehéz görcse közt is
Árván s gyáván megfulladok.
De az Élet, Ő vagy Az tovább él,
S bár föld alatt rontanak a savak,
Én szeretni fogok ott is, míg itt
A szavak tovább torzítanak.
Beteg vagyok!- intenek most, S én bátran odatartom magam
Tetszett a cikk?



