Mi visítottunk ketten, én és húgom, Anyám is ott volt persze, Halkan, finomabban, mondta

Szeretett játszani a vízben, mindig bohóckodott,
Arra nem is emlékszem, tényleg, vajon úszni tudott?
Látom magam előtt, ahogy felbukkan a feje a vízből,
S ő fúj, mint bálna, mikor levegőért jön föl.
Mi visítottunk ketten, én és húgom,
Anyám is ott volt persze,
Halkan, finomabban, mondta,
Csitított minket csendesen.
S rendre, mint minden játéknak,
Mert miért ne, ennek is sírás lett a vége,
S valamelyikünk sértve elvonult...
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.