Laren Dorr: Lennék...
Hópihe lennék, ha tél hava lenne, mit egyetlen céllal repít a szél
256 cikk
Hópihe lennék, ha tél hava lenne, mit egyetlen céllal repít a szél
S nem kértem semmit én, csak ajkam ízlelte forró bőrödet
Ajkait este kacéran nyitná s lophatnál mézes csókokat
Kereslek, kutatlak, Hol vagy most, merre jársz?
Félek, ezen az éjszakán Az álmok is alszanak
Minden mi itt marad utánad egy hajszálon függő naplemente
Nagy sóhajtással becsukni készültem életem megsárgult lapjait
Füled pici kagylóiban Visszhangozva üzen A végtelen tenger zúgása.
Elmégy, s már hanyadszor teszed Neked ez a legkönnyebb, Itthagyni engem, árván
Bálba, ha mész és szavadra szól a csend. Hangod volt a hamis vagy a báli rend?
Álmomban a kezemben tartottam az arcodat
Könnyű vagy, mint a könyvek, amiket adtál
Megkopott üres szavak, ez én vagyok mostanság.
Persze, de buta vagyok... Hiszen ez csak egy édes álom...
nap csordul kabátomon s égő, új szavakkal ajkán gyermek áll a vörös folyam partján
mikor a busz fáradt bőrüléseiről figyeltem az elhaladó várost
megfeszíted bájitalom méregtestű kortyát
És én álomra hajtom le fejem Halkan dobogó, selymes melleden
Valami kellemes csillogás volt Valami megkapó zene
Nincsen rangom, sem nevem, Így szólítottál: Kedvesem.
Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.