Tarnay Victor: Nagyon, de nagyon szeretlek!
Most sötét van, nincsenek képek, A lelkemben sem laknak rondák se szépek!
256 cikk
Most sötét van, nincsenek képek, A lelkemben sem laknak rondák se szépek!
Elfogytam: megfejtettél...?! Nem vagyok többé titok
A hideg, zajos éjszakában, Más férfi ölelő karjában A te meleged keresem.
Mint ködbefúló hósipkás hegyormok, Úgy múlt el lassan, végre végetért.
arcodra mosoly hajadba csillámló tavaszi nap
alszom nem létező öledben rámmosolyoghatnál
Te lerántod a fátylat minden szépítő cicomáról, előtted állok a semmibe vetkezve csupaszon
Hozzád húz a szívem, Neked szól a dal. Tőled forr a vérem, Vigyél magaddal!
Minden szál, minden másodperc - mondtad - veled olyan muris!
Mint halál-hollók hideg téli leplen, Csendjeink csont-fényében megállunk: Kimerevített percek fájdalma bámul.
Rejts el két karodban, álmodj álmaidban maradj te mindig hószin madár
Darabjaim szétszóródnak, Most a szél játszik velük, Örülnek a szabadságnak, A nagyvilág a játszóterük.
Ha nincs élet benne, nem fejez ki semmit, Szürke, matt színével, nem boldogít senkit!
Minek az éjjel, minek a nappal ha tőlem is menekülsz
Ölében fészket rakott a vágy
Én csak egy fél percet kérek, Többel, tudom, fel sem érek.
Szeretelek és mindíg szeretni foglak
A folyóparton ülünk, s beszélgetünk, Vagy éppen a réten, hóbortosan kérem, Hogy szeress örökké.
Lehajtott fejjel Ülünk egymás mellett
Nézem, hogy mellettem az élet Énekli varázsdalát.
Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.