Álmomban a kezemben tartottam az arcodat,
És úgy csókoltuk egymást, mint mielőtt sírni szoktunk
A szemedben bújkáló fény a cirmokat
Fonta koszorúba szivárványhártyádon, s mondtunk
Szavakat hangtalan, csak a szívből formálva
Őket valami titkos jelbeszéddé, ami csak
A Tiéd, és csak az enyém, s azok omolva,
Lágyan fűztek minket egymásba, egymásnak...
Álmomban a kezemben tartottam az arcodat
Tetszett a cikk?



