Lacka: vica versa
igaz mosollyal tagadtunk igaz szeretetet hamis szavakkal gyűrtünk belőle mocskos szemetet
256 cikk
igaz mosollyal tagadtunk igaz szeretetet hamis szavakkal gyűrtünk belőle mocskos szemetet
Még nem gyűlölsz, de már nem szeretsz, Én belehalok, és Te eltemetsz, S csak egy szál virág a síromon, Mely a lelkemmel volt vérrokon, Az mondja el, hogy csak Te voltál, De mostantól semmi sincs már.
Csak ülsz a széken és hallgatod a fák lombjából kizuhanó sötétséget, nézlek és szeretném, ha jobban itt lennél, tenyerem megint csak a semmibe bámészkodik, tekintetem boldogtalan hintáz körülötted, míg végül megül…
Két hónap meg még egy nap És még mindig süt a nap De még mindig magának Meg az üres világnak
Buli utáni tudatlanul alvó, baráti tisztaságban, Révülten meghűlten, a tomboló tánctól ernyedten, Rám tévedt kereső, lángoló arcod, Rám tévedt a kezed, elzsibbadt virrasztásom, Megérintetted nesztelen szerelmem…
Gyűrődöm, és lázasan a köveket keresem, Amik meg fognának, de rád forgat a zuhatag, Ott örvénylik a kéklét, a mélység, a letekintés S a tavon is halad egy hajó egy vitorla, Partra vetődötten, tátog irigy tekintetem…
A sziklapart hív, csábít a mélybe. Mint óriás könyv,- kitárul a világ, előttünk a Bakony messzesége kéklik, s amott a nagy tó, mint pusztán...
Csak meghallanád azt az elvetélt kiáltást, amivé szavaim lettek
Hull a könnyem, Oly nehéz az elválás. Nem megy könnyen, A szakítás.
Megéríntett bódítón egy mély, ismeretlen jóság. Csak hitem súg utat ábránd s valóság között, másképp pusztítón fájna e mosolygó közöny, furcsa keserüség ez újabb, s újabb titkokat látván.
Kiráztad hajadból a bánat hamuját, elraboltad tőlem az eső ízeit, ösvényekre fektetted árnyékomat, egész éjszaka a parkban vártalak.
Mikor megláttalak Lábam remegni kezdett Egy szót sem tudtam szólni Félni kezdtem
Ha nem vagy velem Én akkor is érzem az illatod, Ha nem fogod a kezem Akkor is tudom, hogy hozzám tartozol.
Mint szakadék szélén őrült zenész, úgy táncolok szived peremén. Ránts magaddal!.....hogy szárnyak nélkül is repülhessek feléd!
Rámnézel, szemedbe húz az örvény Itélet ez, iratlan törvény Emlékezem együtt voltunk Hmm... talán egy réten Ketten, csak úgy diszkréten [...] Arca mára, mint a kotta Csikos, szájában cigaretta Birtam a csajt hajdan Több…
A szerelem egy érzés, nem egy mondat, nem egy szó, éppezért szavakkal le - nem írható. Ne kérd, hogy jöjjön el! Ne kérd, hogy siessen! Ne kérd, hogy derűlt égből lábad elé essen!
Friss szerelmek mindíg kellenek. Kacér szemedben tüzek fénylenek.
Szép a mosolyod. Olykor dohogok Ha mással mosolyogsz.
Gyarló emberi gondolkodásmenet, tettei kiszámíthatatlanok, kegyetlenek! S ha érzem szenvedsz, ha könny csillog szemedben, ordítanám, hogy meghalld: - Kérlek ne haragudj! Ezt igazán nem akartam!
A szememből indul De szívemből ered, Az arcomon gördül De lelkemre csepeg
Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.