Elmégy, s már hanyadszor teszed
Neked ez a legkönnyebb,
Itthagyni engem, árván,
S mi marad, csak a magány.
Menj, s ne gondolj most velem!
Hová lett a boldog szerelem?
Összetört, darabja itt hever,
S nem hajolsz le, nem veszed fel!
Miért kérdem én, hogy mi a boldogság?
Miért sírok én éjszakákon át?
Miért teszem, magam sem tudom.
Te eltünsz, itthagysz, s fáj nagyon.
Elmégy, s magaddal viszed
Az emlékeket, boldog képeket,
S én itt maradok csendben,
A bánat zokog csak velem.
Az élet már ilyen, érzem,
Nekem nem jut soha szerelem.
Pedig úgy szeretnék boldog lenni,
De nekem nem jut jó semmi.
Hát menj, s ne gondolj most velem!
Hová lett a boldog szerelem?
Összetört, darabja itt hever,
S nem hajolsz le, nem veszed fel!
Elmégy, s már hanyadszor teszed Neked ez a legkönnyebb, Itthagyni engem, árván
Tetszett a cikk?



