Pallagi Ágnes: Egy valamit kívánunk
s társ nélkül maradunk, egyedül...
1 028 cikk
s társ nélkül maradunk, egyedül...
Akkor évekre megnéztelek magamnak. A szemed – gondoltam - színén kék, mélyén pedig, két csigalépcső vezet egy érzéki és érzékeny lélek gazdag termeibe.
és a hajnal lépte házak közt kopog
didereg a félhomály toporog a sarkon
Titkunk kilesve Koppan és zörren
Tétova erőtlen hajnalok, hangok, roppanok. Levegőtlen párbeszédek, fájdalmak, félelmek.
Állj meg az élet forgatagában
Mert álmaimon lépkedsz
Te vagy e pillanat, mi elszáll, mi megmarad.
Elalvás előtt
füstös a felhő sír ma az ég.
"Tegnapra kéne" jeligére, sürgõsen elcserélném viszonylag jól, (átlagosan) mûködõ agyamat
hamuszínű rezedába botlik a kénsavas árnyék rekedt csiviteléstől gyanús az est
talán ha féltőn újra kél a Hold
Sok homo lúdensz játszik a szóval –
Még az elbújó, alvó őszi legyeket is Táncra késztetted az ablaküvegen!
Angyali jószivűsége se fékezi meg botor elmém
Amin a szót rendelni kellett s igényelni költői képet, vagy formabontást adni tudtul, az űrlapot még visszaváltjuk
Imigyen szól, szól, kacag Szélvészen át A menekülő élet.
Talpig feketébe öltöztök Homlokotokról már a következő múzsa Tüzes csókja ragyog.
Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.