Móritz Mátyás: Állomás kutyával
Az állomás, romos fala mellett odavetett zsákok, batyuk hevernek, majd visszaáll a régi rend: marad a lakatlan, elhagyott színtér
1 028 cikk
Az állomás, romos fala mellett odavetett zsákok, batyuk hevernek, majd visszaáll a régi rend: marad a lakatlan, elhagyott színtér
Ablakba akasztom, megkopott szélhárfám
a szemed sarkában volt, az orrod hegyén volt
veled ott járok én hajdani asszony most csak vagyok csalfa lápi lidérc
Valaki, akinek a száját adja Valaki, akinek a szívét adja Valaki Valaki Valaki
elhozza szívembe az elmúlhatatlant. Azt mondják - ez az elmúlás, ősz van! A fenét: jó összebújni a rövidülő nappalok egyre szürkülő pillanataiban.
kimosnád a látványt, ami újra-újra és újra kísért tündér léptű hölgyek vonulnak, káprázatos mese királynők átszelik a köznapok szennyezett utcáit, ha mozdulsz
tejem, vizem megiszom, felesemet melléje, aztán indulok.
egy élet barázdáiból
rágyújtanak a szirénák a magányos szökőkutak vízén át
Őszidőben - vérem langyosodó, vágyam lanyhuló - már nem fekszem a zizegő rozsdás avarba.
Aztán meg csak lombot hajtott körülöttünk a szemét
Zsibong ma rá az áprilisi lég - bordám alá szorulva ég.
Itt a vonatok furcsa sikolya hallgat És mozdul a gép a föld fémszínű hegein
Ezernyi fénycsók tapad az ablakon, S a múlt verõdik vissza az àrnyakon.
Fűzre hajló hold.
(ketten együtt) [...] Tömörülnek, süsüsödnek Mint a bozonkondenzáció.
Hát jó - mondom magamnak és hátradőlök. Egy kávé még pont belefér. A hegyről nézem a várost - és sokan sírnak Valamiért.
Mert porból lettünk és porrá leszünk - de én már csak por vagyok. [...] Beáll a teremtés előtti csend és melletted elakad a hang
ahol lakik a sóhaj ahol nincs mosoly
Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.