Látod, ezért nem tudok hinni neked!
Ma már minden szürke és fénytelen,
Pedig tegnap itt jártál nálam,
Reggel hívatlan vendégként érkeztél.
Bebocsátást kértél az ablaküvegen át.
Dehogy kértél! Nyomultál!
Rád is szóltam:
"Tűnj el, hagy még aludni!"
Hol voltál az elmúlt hetekben?
Kértelek, szinte könyörögtem,
Kísérj sétáimon, légy az útitársam.
Énekeltem is neked:
"Süss fel nap..."
De te meg sem hallgattál,
Csak lapítottál.
Igaz, néha picit hunyorogtál,
De hamar visszabújtál a felhők mögé,
Helyedet átengedted a rideg, hideg szürkeségnek.
Tegnap is hiába kértelek,
Szinte könyörögtem
Legalább most az egyszer hallgass meg,
De te megint süketet játszottál.
Egyre csak erőszakosabban nyomultál.
A függönyön át.
Még az elbújó, alvó őszi legyeket is
Táncra késztetted az ablaküvegen!
Jaj! Legalább ezt ne tetted volna velem!
Az ő zenéjük nem kedves füleimnek.
Nézz csak rá a bokámra!
Mindjárt megértesz!
Sétára alkalmatlan a lábam.
Legalább te, ne okoz fájdalmat!
De te továbbra is nyomultál,
Szobám falaira fényt vetítettél,
Kíméletlenül jöttél egyre csak felém.
Megfáradt arcomat is elérted,
Fényedben megfürösztötted.
Oly finomam tetted mindezt velem, hogy
Megadtam magam, elcsábítottál.
Paplanom alá már kérés nélkül is bebújhattál!
Hagytam, hogy lelkemet is megérintsd.
Jó volt veled.
Már azt is elfelejtettem, hogy fáj lábam.
De te kora délutánra erőtlen lettél
Hirtelen eltűntél.
Ha csak egy picit maradtál volna még,
Talán táncoltam is volna veled,
Mint ahogy tették az ablak üvegén
A felébresztett őszi legyek.
Még az elbújó, alvó őszi legyeket is Táncra késztetted az ablaküvegen!
Tetszett a cikk?



