Sodor a végtelen,
ég velem, ég veled.
Megannyi képzelet,
te velem, én veled.
Én vagyok, mind e perc,
mit cipelsz, mit viselsz.
Én vagyok, ki felel,
ha kérdezel, ha kérdezel.
Én vagyok az a szó,
a fájó, a lobogó.
Én vagyok ez a csend,
a lelkeden, a lelkemen.
Itt vagyunk, ez a vég,
nem álom, nem is szép.
Itt vagyunk s lebegek,
mint őszi fakó levelek.
Itt vagyunk, itt a hely.
Amikor, ami kell.
Itt vagyunk, ez a vég,
nem álom, nem is szép.
Te vagy az áradó,
a sodró, kék folyó.
Te vagy a látható,
kimondott régi szó.
Te vagy e pillanat,
mi elszáll, mi megmarad.
Te vagy az ősi dal,
mi emészt, mi felkavar.
Sodor a végtelen,
ég velem, ég veled.
Megannyi képzelet,
te velem, én veled.
Te vagy e pillanat, mi elszáll, mi megmarad.
Tetszett a cikk?



