Itt az öreg fűzfa alatt
hol a tóba ömlik a vén folyó
minden a régi maradt
számból ősi dal fakad
s míg a húr el nem szakad
hallgasd hogy rezdül a vonó
Nézd a víz szédítő ráncait
szél gyűri sima bőrét
elnyelve a hajók láncait
hogy mindíg új útját járja
a szabadság bolyongó sirálya
felszállva az égre írja körét
A virágokat avar lepte
levelek zajos hada száll
mint egy csapongó rőt lepke
Egy varjú károg hol van már
hó alatt az aranyló nyár.
Daloljon a táj én hallgatok
majd csendben tovább ballagok.
számból ősi dal fakad s míg a húr el nem szakad hallgasd hogy rezdül a vonó
Tetszett a cikk?



