Galbicsek Dávid: Ennyi..., Ennyi?, Ennyi!
Ennyi! De nem vég, Ez ugyanaz még.
1 028 cikk
Ennyi! De nem vég, Ez ugyanaz még.
menetelnek a papíron s időnként fellázadnak, mint a bakfisok
megtört varázs megkezdett végtelen...
Lee Rosel vagyok. Háború van, lőnek.
Ekkor a fejemben egy csodálatos költemény kezdett kibontakozni.
Ahogy beledobta a mangót a vízbe csodálatos szép halak szöktek a felszínre.
Megkérdeztem a költőt, mit szólna, ha felakasztanám
Rögtön kötélre itéltem, mint idegent, jó szokás szerint
Én csak ősszel tudok boldog lenni
Ha az meglenne, lenne elég vonat a katonákat a frontra vinni.
Hazaindultam - igazad volt Megvolt a lábam, hát örültem Rossz volt a járás, így mezítláb Egy nagy-nagy kőre hát leültem
Csak a lelkeket dúlod azt esztelen szóval, S átdöföd újra és újra a védtelen álmot.
Szeretelek és mindíg szeretni foglak
sörözik, de hasztalan, nem hat rá, ha Stella van.
A folyóparton ülünk, s beszélgetünk, Vagy éppen a réten, hóbortosan kérem, Hogy szeress örökké.
Lehajtott fejjel Ülünk egymás mellett
Ó boldogság, te messzire illanó álom, Hagytad hogy az életem sivataggá váljon.
Az is, ki ehhez túl sokat ért, Megmondhatná talán
ezer papír repül az ablakkeretnek mert versütemre mozog a szem
Aztán vannak másfajta felhők is. Némelyik a semmiből tűnik hirtelen elő, míg a másik lassan feltűnik a látóhatáron, és egyre nagyobb ponttá válva, egyszer csak mellém ér teljes valójában. Talán azért ilyen lassú, mert…
Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.