Ó boldogság, te szabadon szárnyaló madár
Szállj le hozzám sebesen, ne hagyj szenvedni már.
Boritsd fölém szárnyaid, vonj magadba végre,
Röpülj hozzám szép madár, tévedj le a földre.
Ó boldogság, te szerényen bimbózó rózsa,
Ne hagyd hogy szenvedésem életem kioltsa,
Áraszd édes illatod, s nyílj ki kérlek bennem,
Legyen ágyad s otthonod, kettéhasadt szívem.
Ó boldogság, te messzire illanó álom,
Hagytad hogy az életem sivataggá váljon.
Porrá zúzott sziklakő, homokvihar lettem,
Már meghaltam legbelül, kiszáradt a lelkem.
Ó boldogság, te messzire illanó álom, Hagytad hogy az életem sivataggá váljon.
Tetszett a cikk?



